A sziget déli felén, vagyis a reptértől délre újra bejártam a partszakaszt, csak most a korábbival ellentétes irányban, egészen délkeletig, merthogy addig szép.
Ezután észak felé indultam, hogy belülről is megcsodáljam a botanikus kertet. Útközben lepihentem pár percre a „városháza-mozi-könyvtár” lépcsőjére.
A világ legészakibb botanikus kertjébe a sarkvidéken kívül a földrészek hegyvidékeiről is gyűjtöttek növényeket. A geológiai sétány felújításra vár; a kőzetgyűjteményeket eltávolították, amíg az új dizájn el nem készül.
Ojjektumok északi napfényben:
Azt írják pár helyen Tromsőről, hogy az észak Párizsa. Frappánsnak hangzik, de szerintem nem találó. Mindenesetre a sziget délnyugati partja szép, a keleti csúnya, az északin szinte nincs is látnivaló. Belül dimbes-dombos utak vannak, kiváló eltévedési lehetőségekkel. Északon, például az egyetem környékén kanyargós, míg a néhány utcás „belvárosnál” inkább egyenes utak kereszteződnek, az utóbbi egyébként a keleti part közelében található, a többi oldalon pedig össze van nőve a környező lakóövezettel. A belvárosban elhelyeztek egy-két bosszantó közlekedési lámpát, ezeknél a gyalogosnak elméletileg jeleznie kell, ha át szeretne kelni az úttesten, még ha alig van is forgalom. A gyalogos- és kerékpárút viszonylag jól ki van építve szigetszerte, bár néhány helyen váratlanul megszűnik.
Kb. egy óra alatt értem át.