Episode Two: The Conference
Svédasztalos reggeli szem-szájnak ingereivel. Az egyik közeli asztalhoz mentem. Egy idősebb férfi kolléga ült ott, vele váltottunk pár szót, majd miután ő távozott, Henry (a ProZ.com alapítója) jött oda ismerkedni. Kelet-európai útján Romániát is útba ejtette, így egy teljes napot vonatozhatott a hegyek között Krakkóig. Rövid bizonytalanság után már emlékezett, hogy tegnap együtt érkeztünk Csabával, a „Gabor” kiejtése is fluentül ment. Főleg a platina tagsággal és a versenytárs oldalakkal kapcsolatos attitűdöm érdekelte; megígértem, hogy pár éven belül platina leszek.
A műsor a főszervező Magda és Henry bevezetőjével kezdődött, majd szünet (keksz-kávé-üdítő). Az Argos mint fő krakkói outsourcer saját standdal volt jelen, három-négy munkatárssal. A három hölgy közül ketten már korábban is jelezték, hogy szeretnének „üzleti ügyben” személyesen találkozni. Hogy ez mit takar, azt nem közölték előre, mindenesetre a stand körüli tolongásban mindössze pár mondatot sikerült az egyiknek a fülembe kiabálnia, amit egyébként már e-mailben is megbeszéltük, de hát, ugye, nem ártott testközelben megismételni. No, akkor üzleti ügyek kitárgyalva…
Kisvártatva elkezdődtek a párhuzamos szekciók. A szünetben az E-Spell képviseletében jelen lévő Bán Miklós kollégával IT-fordítási témában egyezkedtünk, majd beültünk a választott első szekcióra. Ez az intellektuális vagyon tulajdonjogi kérdéseiről szólt volna, de az előadó valójában „közösségi védjegy” témáról osztott ki egy handoutot, és erről is szólt az egész. Ms. Bacon (lásd tegnap) már az elején szóvá tette, hogy nem ez volt a meghirdetett téma, a szekcióvezető erre barátságosan eligazította, hogy ha nem tetszik, hát nyugodtan át lehet menni más szekcióra. Követtem volna, ha a közrefogó hölgyek (A. Kwasnik és a tegnap már említett Elena) a lustaságommal együtt nem biztosították volna a maradáshoz szükséges kötési energiát. Előbb-utóbb véget ért a nem túl izgalmas előadás, és a további programok kárpótoltak.
A. Hofmann-Delbor a Moravia IT-től egy globális fordításmenedzselési rendszerről tartott prezentációt. Ha a jelen lévők többsége (vagyis a fordítók) nem is sokban tudja közvetlenül hasznosítani, nem ártott látni, hogyan látja a fordítási ágazatot egy IT-menedzser.
Még nem aludtam ki a tegnap estét, így az egyébként kifogástalan ebédet gyorsan letudtam, azután némi pótszunya. Csaba (bal oldali kép) szekciójának a második felére értem be. Téma: hogyan lehetne szakkifejezések helyes fordításait elterjeszteni a helytelenül fordított, de bevettebb változatok kiváltására, érdemes-e ilyen funkcióval hivatalos szervet felállítani (ahogy pl. a franciáknál van hasonló), és mennyire lenne az követendő. A workshop gördülékenyre sikerült, többen érdemben hozzá tudtak szólni.
Ms. Bacon szekcióján az angolnyelv-változatok eltérései kerültek terítékre, majd a kávészünet után R. Gross vezényelt le egy csevejt, lokalizáció témában. Itt főleg érdekes megrendelői igények kerültek elő, pl. a szoftverhonosításnál tipikus „fordítsák le ezt két karakterben” és társai. A. Weikop (lásd tegnap) olyannal is találkozott, hogy „hagyják ki a főnév helyét, a véglegest majd utólag beírjuk”. Merthogy a ragozás vagy a főnév neme a kizárólag angolul beszélő megrendelőt mit sem izgatja.
Vacsi! Az ebédhez hasonló kvalitású, csak még nagyobb választékkal, és vörösbor is járt hozzá. Blanár Éva az asztalukhoz invitált; vele és nagyfiával megállapodtunk, hogy jóllaktunk.
Reggel a munkaadóként tevékenykedő résztvevők csatasorba ültek a nagyteremben. A képen balról: a fentebb már említett A. Hofmann-Delbor (Moravia IT), Bán Miklós (E-Spell), J. Pers (Argos), R. Lemster (RLFT), M. Andrzejczak, várva a fordítók kötekedéseit. Mi van például, ha ételek nevét kell lefordítani, amelyeket nem is ismerünk? Miklós élelmes ötlete szerint ilyenkor kérhetnénk kóstolót. Szóba kerültek persze komplikáltabb kérdések is, például a fordító és az eredeti megrendelő közötti láncolat, a fordítás során felmerülő kérdések megválaszolási procedúrája vagy hogy mennyiben dolga és felelőssége a fordítóirodának ezek kezelése.
Néhány résztvevővel a kávészüneteket is magában foglaló napirenden kívül sikerült összeismerkednünk, már amennyire. N. Zelikova ukrán kolléganő a vasárnapi kirándulásról érdeklődött volna, amin nem terveztem részt venni, mindenesetre névjegyet cseréltünk. Pár kollégával (pl. C. A. Villasol [jobbra], I. Grimaldi) a liftben találkoztunk. Ms. Bacon ekkor a vezetéknevem alapján próbált bennem érdekeset találni: nem vagyok-e rokona a hírhedt kommunistának. (Nem vagyok rokona, mi több, az én nevem eredeti.) R. Jonesról mint britishmanről legkevésbé feltételeztem volna, hogy a piactértől a város szélén lévő szállodáig nem a taxit választja, de képes volt bevállalni, hogy gyalogosan teszi meg a távot.
Az outsourcer-translator eszmecserét követő egyik szekción D. Maye (balra), a ProZ.com weboldalak mindentudója technikai ötleteket mutatott az adatlapok ügyes kipofozásához, őt M. Wiman svéd fordító követte (a fenti képen jobbra) összeszedett jótanácsokkal, hogy hogyan keressünk sokat fordítók ezreivel versenyezve: mi határozhatja meg az árszintünket, mire ügyeljünk, milyen bevett praktikákat érdemes inkább kerülni. Ebéd után S. Cretella a Wikipedia hálózatot és annak világméretű önfejlődését mutatta be. Henry (a fenti képen balra) a záróbeszédében pár szóval kitért a közeljövő prozos lehetőségeire is. Csaba épp el volt tűnve, de Henry már bejelentette a következő amerikai és európai nagytalálkozót. Magda (jobbra) „kosarat kapott”, megérdemelten. Krakkót nehéz lesz felülmúlni. See you in Budapest, spring of 2007!
A képek a konferencia honlapján található linkekről származnak.