A koliba csak hétköznap lehet becsekkolni, vagyis első éjszaka még valahol máshol kell ellennem a holmimmal. A reptéren nagy megkönnyebbülésemre találtam csomagmegőrzőt; költséghatékonyabb megoldás lehet, mint egy félezer koronás „budget” szálloda. Érmével működik. Pénzfelváltás végett vettem egy energiaitalt, jól jöhet még.
A sziget, azaz Tromsøya észak-dél irányban nyújtott alakzat. A reptér a nyugati part közepénél található, innen kelet felé lehet átjutni a túlsó partnál lévő egyetemhez. Onnan dél felé haladva, fél-egy óra gyaloglással érhető el a belváros.
A lecuccolás után irány kelet!
 A reptértől dél felé, |  majd kelet felé |
 Bifurkáció. Semmi gond, csak előre! |  Trifurkáció. – Rendületlenül! |
Itt megtapasztaltam a helyi autósok egy furcsa szokását, hogy a zebrához közeledve lelassítanak, hogy erőszakkal átengedjenek maguk előtt, holott nem is sietek, és még több méterre vagyok a zebrától. Később felfedeztem, hogy több gyalogátkelőhelynél fekvőrendőrök vannak installálva.
Parti fotók:
 Déli part. Itt feltankoltam magamat |  Nyugati part, kb. délnyugat felé nézve |
 Talált tárgy |  Én pedig ezúton köszönöm nekik szépen. |
Itt leültem, hogy elkezdjek készülni a másnap reggel kezdődő tanfolyamra, és egyúttal itt várjam meg az éjféli napsütést. Egyre hűvösebb lett, így kb. fél óra után feladtam, elindultam tovább észak felé. A Napot éjfélre már felhő takarta.
 Midnight Sun, a nyugati partról, északnyugat felé nézve |  Tás a mindennapokban |
Amint éjféltől haladtam az északi, majd keleti part felé, a nap átvonult északkeletre, így folyamatosan balról-elölről világított – egy makacs felhőn át. Tehát kvázi „követtem egy csillagot”.
 Északi part, kb. kelet felé haladva |  ... |
A keleti partszakasz kezdeténél a dombtetőn felismertem azt a házcsoportot, ahol estétől lakni fogok. Két irányból is megpróbáltam lefotózni, de e mobiltelefonnal készülő képeken a célterületet sajnos csak a kép közepénél fellelhető néhány pixel reprezentálja:
 Északkelet felől |  Délkelet felől |
Most pedig már a keleti oldal következik. Ez többnyire be van építve, esetleg építés alatt áll, a nyugati part hangulatának itt nyoma sincs. A parttól befelé pedig ezeket az objektumokat találtam:
 Kórház |  Botanikus kert |
 Keleti part... |  csúnya épületekkel |
Útközben megszólított egy negyven-ötvenes fiatalember, hogy nem vagyok-e helybéli véletlenül. Amerikából jött, és hajóval mennek majd tovább családostul, csak az épp vesztegel a kikötőben. Felhívta a figyelmemet egy útmenti növényre, hogy az állítólag kellemetlen hatású, ha hozzáérünk, például büdösek leszünk tőle, meg talán viszketést is okoz. Ehhez képest láttam később egy biciklist és egy gyalogost is, akik számomra ismeretlen céllal belesuhintottak a kezükkel. Talán pofonnak szánták e huncut növénynek 
 Belváros „éjszaka”, dél felé haladva |  Tér éjszaka |
 A belvárostól délre: itt fel fogok mászni |  Tromsø Museum, még zárva |
 Ápolda |  Megyei NRK (kb. médiacentrum) |
A fenti felmászós kép állapotában úgy képzeltem el, hogy majd nyilván utamba kerül egy jó kis elágazás jobbra, és onnan szépen visszasétálok a centrum felé. Naiv elképzelés volt. Az emelkedőkön felérve némi kanyar és egyben újabb emelkedő következett, a jobbra ágazó alternatívák tömény lakóövezetnek sejlettek. Így aztán feljutottam a további három helyszínhez. 5-6 óra körül sikerült ténylegesen visszaindulni; a lefeléút is kanyargós volt, és lakóházak mellett vezetett.
 Ez már ismét a „belváros” |  Északabbra, a keleti partnál, délkelet felé nézve |
Az éjszaka folyamán a már említett fél órán kívül néhányszor pár percre ültem le, a hőmérséklet miatt nem volt kedvem hosszas „pihengetéshez”. Összesen 12 óra gyaloglás után, reggel beértem a tanfolyam helyszíne elé.
