Az Elektronikai Technológia Tanszék helyett néha majdnem Elektrokémiai Technológia Tanszéket mondok magamban. Merthogy elektrokémiai méréseket végeztem ott. De a cholecyst-ectomia helyett miért mondanék majdnem kolecisztokémiát, holott ilyen szó nincs is…
Nna. Már kezdem unni, de megint egy konferenciáról tunnék beszámolni. Szerencsére eztmost kongresszusnak nevezték, hurrá, éljen a változatosság. Sőt, most képek is vannak, az Immersion cuccait nem akartam kihagyni, mert szerintem elég látványosak. Szegény Fujinon stand csak állt ott mellette merev képernyővel, szinte senki rá sem nézett.
Az immersionös bácsi elkezdte a gépek beüzemelését, bedugta a fantom seggéberektumába a kb. centi vastag flexi endoszkópot, majd némi babrálás után kezembe adta a kezelentyűt. Addig jutottam el, hogy próbálgattam a rajta lévő tekerentyűk és megnyomantyúk mitcsinálását, majd megláttam, hogy már a másik gépen is matatnak, konkrétan egy hölgy varrással próbálkozik. Suttyomban lefotóztam eksön közben
A témákról most nem számolok be teljes körűen, mert kb. úgysem érdekel senkit, de általánosságban természetes testnyílásokon át végzett műtétekről volt szó. Azért Gerő D. előadásából megemlítem –, mert derültséget váltott ki –, hogy ha természetes testnyíláson át végzett epehólyag-eltávolításhoz választania kellene a betegnek a száj és a tápcsatorna másik vége között, akkor egy felmérés szerint a férfiak kétharmada a másik véget választaná. Hát ilyenek vagyunk. Metzger P. idézte nemtomkitől: „Az aranyereket [is] valóban ki lehet venni szájon át, de minek.” A BME-ről is akadt ám előadó. Huba A. a finommecha tanszékről félflexibilis endoszkóp fejlesztéséről, Haidegger T. az IIT-ről pedig bazidrága, de legalább látványos sebészrobotikáról mesélt.
Az ingyenes konferenciák essenciája itt sem maradt el. Finom szenyók voltak meg kevésbé finom sütik, bézik (nem bázikus, hanem semmikülönös) üdítőkkel