ProZ találkozó, Krakkó, 0. nap
Episode One: The Arrival
Nyelvi felkészülés gyanánt tíz kortárs filmet néztem meg, amitől ugyan nem tanultam meg lengyelül, de megismerkedtem a gyakoribb kifejezések kiejtésével, mint a „dziękuje” és társai. Angolból szintén ez volt az első szóbeli bevetésem, indulás előtt egy sokszínű tévésorozat néhány, eredeti hangú részével igyekeztem bemelegíteni.
Az odaút Bán Csaba (senior ProZer) vezetésével és alapos útvonaltervének megfelelően kb. hat órát vett igénybe, Cracoviával 8 óra éjszakai zakatolás lett volna. A lengyelitás iránti érdeklődésem alig egy évvel korábban kezdődött, Csaba tapasztaltabb, útközben meg is tanított egy kétszavas varázsigét. Szlovákia láthatóan szegény, de szép tájakat lehetne látni az országban, ha az útmente nem lenne mindenütt lepukkant ipartelepekkel ékesítve. Lengyelország viszont patent.
Az autóból kiszállva durwa hideg volt, nem hiába mentünk több száz kilométert észak felé. A recepciónál a főszervező kolléganő és a ProZ.com alapítója várta az érkezésünket, főleg Csabáét, persze 🙂 Jelen volt egy fehérorosz kolléga is, aki meglepő módon magyarul mutatkozott be. A szálláshely a reggelit is tartalmazó összegért minden várakozásomnak megfelelt.
Este hárman a városba taxiztunk, fejenként ötszáz HUF alatt. Láttam végre a híres krakkói piacteret – sötétben. Itt különváltunk. Estére valaki informális lakomát szervezett a társaságnak egy pinceétterembe. A helyére és az időpontra csak homályosan emlékeztem, térképem meg nem volt. Találtam viszont egy(néhány) még nyitva tartó könyvesboltot, ott az első kezembe akadó (véletlenül magyar nyelvű) útikalauz mellékletével hamar bekalibráltam a pozíciómat és a célpont valószínű helyét, majd rá is találtam – szintén véletlenül egy magyar étterem mellett. Hatkor a személyzet még kevéssé vágta, hogy kifenéket keresek, ezért újabb séta, de nyolcra csak összegyűltünk úgy harmincan.
A tőlem balrafelé (a képen hátul) ülő Elena (spanyol hölgy) két pohár Tokaji társaságában mesélte el, hogy közel egy éve él Lengyelországban. A keresztnevemből kapásból kitalálta, hogy from Hungary, bár szerinte a szlovákoknál is gyakori név. A mellette ülő tolmács-öregróka Ms. Bacon megpróbált elsütni egy hungry-Hungary „poént”, az nem durrant nagyot, azután főleg jogi tolmácsokról mesélt, nagyobb sikerrel. Folytatva a sort… Anika angol, spanyol és francia irányból is fordít, németre. A másik irányban (tőlem jobbra, a képen balra) Muriel látható, Csabával vele osztoztunk a taxin. (Az asztaltársaság ezen oldali további három tagjára alig emlékszem.)
Két Alicja. A. Weikop az Egyesült Királyságban él, és kb. a túloldalon ült (félig a kép jobb szélén). Elmesélte, hogy kezdetben a UK-ban még kiszúrták az akcentusa alapján, hogy lengyel. Aláírhatom, hogy ma már szép brites kiejtéssel beszél. A. Butkiewicz-Hübscher sajnos nem fért már az aszalunkhoz, így a fotón sem szerepel, mindenesetre kettőre növelte az Alicják számát.
R. Zawadzki szervezte az összeröfit és a fenti fénykép elkészültét, ő a szemben lévő asztalnál üdvözölte az egybegyűlteket, majd később az általa „központilag” rendelt két ifjú sertésáldozat tetemét. Drágák voltak, kár értük :[ Egy sört már fel is szolgáltak kérés nélkül, pedig bort rendeltem volna, de megbarátkoztam vele. Ha már ott voltam, egy orosz pirógot is leteszteltem. A disznósággal és a sörrel a végösszeg kissé magasabbnak tűnt az olcsónál. Akad étterem bőven, legközelebb máshova megyünk.
Ezt követően egy közeli főhadiszállásra, még mélyebbre a föld alá húzott a társaság, de mivel nem aludtam lassan két napja, inkább nem ültem oda bepótolni, hanem elmentem a városba taxit keresni, éjszaka. Beszélték előtte, hogy a mercis magántaxisok lehúzzák az embert, skodataxival vagy telefonon hívottal kell menni. Nem találtam olyat, a telefonom sem volt ott, térkép nélkül meg nem vágtam neki gyalog. A droszt elején naná, hogy merci állt, jajj, az biztos gonosz, magántaxis terrorista. A legkisebb pénzem ötvenes volt, azt nehogymá egy ilyennek odaadjam, még nem adna vissza. Hol lehet éjszaka pénzt felváltani… Derengett, hogy láttam egy mekit a közelben. Az ügyletet követően már egy P307 állt a sor elején, azt el is kaptam. Normális pacák, a végeredmény pedig 16,40 złoty, ezt kemény 60 groszyval fel is kerekítettem. No, jártam tehát Krakkóban, holnap meg konferencia.